A teljesség igénye nélkül?
Mióta teljesen átalakult az életünk, megváltoztam. A gondolkodásom, a látásmódom, a hozzáállásom, az értékrendem...na jó, azért nem mindenben változtam, és nem is annyira drasztikusan. De, megváltoztam. Eleinte azt gondoltam, csak átmeneti helyzetről van szó, majd minden visszarendeződik szépen...de lassan rá kellett ébrednem, hogy nem így van. Ma már tudom, hogy abszolút nem így van, és nem így lesz. Nincs más választásunk, változnunk, és változtatnunk kell. Változni és változtatni nem könnyű, jobban szeretjük az ismert, megszokott, rutinból történő dolgokat, eseményeket, történéseket. De miért is éljük meg ezt ilyen nehezen?
A változás, változtatás gyakran lemondással jár, amit eleinte nehezen fogadunk, úgy érezzük, a TELJESSÉGGEL ÉLT ÉLETÜNKBŐL VALAMI HIÁNYOZNI FOG....és ez így is van! Csakhogy kérdés mit tekintünk TELJESSÉGNEK? Ki mondja meg, hogy az életünk teljes vagy sem? Mihez képest teljes? A változások kapcsán elgondolkodtam, akkor MOST MÁR A TELJESSÉG IGÉNYE NÉLKÜL kell élnem az életem? Hiszen annyi minden HIÁNYZIK!!! Akkor hogy élhetnék TELJESSÉGBEN? Rájöttem, hogy a válasz bennem van, hiszen számomra ez is egy szubjektív mérce. Azt gondolom, én magam határozhatom csak meg, hogy teljességben élem az életem vagy sem. Ahogy ezen elmélkedtem, rádöbbentem, hogy ha végig gondolom az életemet, egy-egy napomat, csupa olyan dolgot hiányolok, amit könnyedén el tudok engedni, és helyette új tapasztalatokat, élményeket, érzéseket és embereket tudok felmutatni. A személyes tréningek, coachingok, tanácsadások helyett itt vannak az online képzéseim, előadásaim, beszélgetéseim. Micsoda tanuláson, fejlődésen mentem keresztül. Részese lehetettem egy online képzés tananyag-fejlesztői csapatmunkájának, amin keresztül az én tudásom is digitalizálódott, és online kurzussá alakult...fantasztikus élmény látni, ahogy az írásaim online platformon tananyaggá formálódnak! Ez is hozzátartozik ma már a teljességhez. Megadatott, hogy megtapasztaljam.
Az eddigi életem megkívánta a sok utazást, ami helyett most belső utazással indulok, pl. egy jó kávé vagy épp az edző cuccom társaságában. Együtt indítjuk és együtt zárjuk a napot a családdal, együtt vacsorázunk MINDEN NAP, ami fantasztikusan jó érzés. Természetesen azt is nagyon élveztem, amikor egy szállodában egyedül, vagy kollégákkal, ill. tréning résztvevőkkel együtt vacsoráztunk, és beszéltük át a napot. Hálás vagyok, hogy ezt is átélhettem, nekem ez az új TELJESSÉG.
Hiányoznak a régi kollégák, ügyfelek, kliensek, megbízások...a közös élmények, ami helyett vannak új ismerőseim, új munkatársaim, új ügyfeleim, klienseim - bár a közös élmények még csak online zajlanak, hiszem, hogy az is hamarosan megadatik, hogy velük is át tudjuk élni a személyes kapcsolódás, találkozás, közösség és csapatépítés csodáját. Mert a TELJESSÉG bennünk van, BENNED IS!
Szeretettel, Ilona